Stresszoldás paraszt* módra és szeretet-terápia
Tartalmas és mozgalmas hétvégénk volt, ami tökéletesen alkalmas volt arra, hogy hátunk mögött hagyjuk a hétköznapi problémáinkat, konfliktusainkat.
Kezdésként pénteken este észrevettem, hogy az egyik fürjecskénk sántít. Kivettem, és majdnem elájultam a látványtól: a lábacskája sokszorosára fel volt dagadva. Ahogy néztem, valami beleszúródott a talpába, hát igen a szabadontartás hátránya a ketreces tartással szemben, de mi ugye nem a haszonra törekszünk, hanem arra, hogy - divatos kifejezéssel élve - boldog fürjeket neveljünk és tartsunk. Kiszedtem, amit tudtam, fertőtlenítettem, aztán éjszaka a szakirodalmakat bújtam és kiderült, hogy talppárna fekély a probléma okozója. Nyilván legegyszerűbb és sok helyen első helyen álló megoldásként az érintett fürj levágását említették, ami nálam nem jöhetett szóba, ezért tovább böngésztem és megtaláltam azt az eljárást, amit az én ösztöneim is diktáltak, tehát tudtam vele azonosulni. E szerint fel kell nyitni a duzzanatot, ki kell tisztítani a sebet, majd fertőtleníteni alaposan. A műtéthez felhevített tűt használtam. Szúrás után kinyomkodtam, amit csak tudtam, majd a betadine következett. A fürjecske nagyon jól tűrte, ami azért különösen megnyugtató, mert ezt még jópár alkalommal ismételni kell. Azóta még kétszer megcsináltam és látható a javulás. Persze a normál fürjlábhoz képest még most is borzalmasan duzzadt, csúnya, de ismerve a kiindulási állapotot én látom az apadást. A gyerekek rendkívüli módon élvezték minden alkalommal a műtétet, amit lehetett, ők segítettek. Sőt, a terápia legfontosabb részét is magukra vállalták, naponta többször megölelgették, megszeretgették a kis beteget. Szóval jó úton járunk, ráadásul igazi szeretetcunami volt az egész fürjkezelés a lelkemnek. Hálás vagyok, amiért ez megadatik nekünk és láthatom a gyermekeim állatokhoz való - legtöbbször felnőtteket megszégyenítő - viszonyulását, a gondoskodásra való igény egyre magasabb szintre fejlődését.
A fürjek azonban egyebet is adnak: tojást, méghozzá egyre többet. Hétvégén főztem is belőle (néhány tucatot 😆). Aki nem pucolt még fürjtojást annak elmondom, hogy igazi relaxációs feladat. Egyrészt pici és sok, másrészt rugalmasabb állagú a héja, mint a tyúktojásé. Engem minden alkalommal egy másik dimenzióba repít ez a tevékenység. És hát falatka tojásokat enni öröm a testnek, boldogság a léleknek.
A baromfiknál maradva a tyúkudvarban is adódott némi teendő: a körülbelül havonta esedékes szárnytollkurtítás, amihez gyermekeim mindig a leghatékonyabb segítőim, ők kapkodják össze a szárnyasokat, ami a vége felé már nem kis próbatétel tekintettel arra, hogy a kakasok hangos kárálással figyelmeztetik a tyúkudvar összes lakóját a veszélyre és egyben menekülésre is biztatnak mindenkit. Így a fodrászkodás végére meglehetősen kaotikus állapot közepén érezhetjük magunkat, de a közös megmérettetést ennek ellenére mindig nagyon élvezem, fantasztikus érzés, ahogy a közös ügyért küzdünk vért (!), verítéket nem kímélve. A képek magukért beszélnek: igen, Elekecske kecske is kivette a részét a kurtításból és méginkább a káoszteremtésből.
A test test elleni harc levezetésére pedig mi lenne alkalmasabb, ha nem a kukoricamorzsolás. Kaptunk két zsáknyi takarmány kukoricát, amiből lemorzsoltunk egy adagnyit. Jó volt látni, ahogy az elején még bizonytalan gyermekujjacskák a végére ráéreztek a lényegére és teljes beleéléssel szemezték a csöveket. Az elején megosztottam velük a módszeremet, ahogy szerintem a legegyszerűbb és gyorsabb a művelet, aztán nem beszélgettünk, mindenki elmerült a saját gondolataiban miközben fáradhatatlanul dolgozott. A sztressz, feszültség levezetésének egy hihetetlenül hatékony formája, higgyétek el. Egyébként ha elkezded, nem tudod abbahagyni. Amikor azon gondolkodtam, hogy mihez is hasonlíthatnám, csupa gusztustalan dolog jutott az eszembe: pl a pattanás-vagy mitesszernyomkodás, a bőrhámlás lehúzkodása, úgyhogy inkább nem folytatom a sort. Egy azonban biztos, kukoricát morzsolni jó és végeláthatatlan, nem véletlenül meséltek közben a régiek. Nekem is mesék jutottak közben az eszembe és a gyerekek is gondolkodtak rajta, úgyhogy legközelebb visszarepülünk az időben és kukoricázás közben mesélek.
Sok ilyen hétvégét még! Gyógyulj meg fürjecske!
